Földtani természeti értékeinek gazdagságát a jelen íráson túl, a Szár-hegy tetején létesített Devon Kőparkban és a hozzá kapcsolódó tanösvényen ismerhetjük meg.

A folyamatos bányaművelés sajnos már évtizedekkel ezelőtt megsemmisítette a lelőhelyeket, de az onnan begyűjtött értékes anyagot múzeumokban őrzik.

Kőszárhegy Község Önkormányzata 2006-ban helyi jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánította a Szár-hegy északi részét, az ott található természeti értékek hosszú távú megőrzése érdekében. A változatos élőhelyek állat- és növényfajai (1), a különleges geológiai képződmények (2), a kultúrtörténeti emlékek, valamint a hegytetőről nyíló páratlan kilátás indokolták e döntést. Helyi összefogással – az akkori Együtt Kőszárhegyért Közhasznú Egyesület segítségével – több éves előkészítő és tervező munka után, 2016-ban kezdtük el (3) a Devon kőpark és a Szár-hegy tanösvény kialakítását. A szakaszosan végzett munkálatok 2026-os befejezését egy Európai Uniós turisztikai pályázat is támogatta. A kőpark megvalósításához hozzájárult a helyi kőbánya is, mivel a bemutatott kőtömbök jelentős része onnan származik.

A Devon Kőpark elnevezés a Szár-hegyet felépítő nagyon idős kőzet keletkezési korát (390 millió év), a földtörténet devon időszakát jelzi. A kőpark logójának sajátos mintázata pedig a kőfejtés során előkerült romboéderes kalcit ritka, kékesszürke kristályaira utal.

A Föld Napja alkalmából – 2006 óta minden évben – itt tartjuk a sok embert megmozgató „Kőszár-hegymenet” elnevezésű rendezvényünket (4).

Kellemes időtöltést, jó túrázást kívánunk!

A hegy természeti értékeinek gazdagsága a Szár-hegy tetején létesített Devon Kőparkban (5) körbesétálva, illetve a hozzá kapcsolódó 4 km hosszú Szár-hegy tanösvényen – pár órás terepbejárással (6) – ismerhető meg.

Mészkő

Ez a kőzettípus alkotja a Szár-hegy és a szomszédos Somlyó-hegy fő tömegét. 390 millió éve mésziszapként rakódott le egy ősi tengerben, majd eltemetődve kőzetté vált.

Halványbarna színét kis mennyiségű vas okozza, ami jóval később feltörő forróvizes oldatok átitatásából származik.

Az apró üregeket szénsavas hévizek oldották a mészkőbe, majd ezek falán egy újabb fázisban kalcitkristályok képződtek.

Márványosodott mészkő

A földtörténeti idők folyamán a mélybe temetődött kőzet – a megnövekedett hőmérséklet és nyomás hatására – átalakult. A kisfokú metamorfizáció során a mészkő márványosodni kezdett.

A meszes üledék egykori finom rétegzettségét a vékony csíkok, vonalak mutatják. E halványszürke színt a hajdani mésziszapban lévő kevés szerves anyag okozta. Néhol megmaradtak benne az eredeti mészkő világosabb árnyalatú foltjai.

Vasas mészkő

A mészkőhegy anyagát helyenként átjárták, erősen átitatták a vastartalmú oldatok, amit a sötétbarna elszíneződés jelez.

A későbbi tektonikus mozgások miatt törések, repedések keletkeztek a kőzetben, melyeket utólag fehér, kalcitkristályos erek töltöttek ki.

Átkristályosodott mészkő

A forróvizes oldatok – lehűlésük során – a szélesebb repedések és a nagyobb üregek falán mindenütt kalcitkristályokat hagytak hátra. A kalcit ásvány ugyanúgy kalcium-karbonátból (CaCO₃) áll, mint a mészkő.

Vetőkarcos mészkő

A kőtömb hátoldalának sík felületét (vetőtükör) a hegyet átszelő törésvonalak mentén erőteljesen súrlódó, és nagy nyomóerőt kifejtő mozgások alakították ki.

Az előoldalon ugyancsak tektonikus repedések, törések hézagaiban kikristályosodott kalcitbevonat látható.

 A jobbra folytatódó kősorban az eddig említett, és a továbbiakban leírandó mészkőváltozatok és más, szintén a hegy belsejében található kőzettípusok tanulmányozhatók.

Rétegzett mészkő

A kőpark legnagyobb, sok tonnás tömbje kitűnően mutatja az itteni mészkő főbb tulajdonságait. Alsó részén a vékonyrétegzett mészkő kipreparálódott lemezei kihangsúlyozzák az egyes rétegek eltérő oldhatóságának mértékét.

A kőtömb felső részén viszont a rétegzetlen, utólag márványosodott szürke mészkő az uralkodó.

Az előoldalon szembetűnőek a forró vizes oldás nyomai, illetve egy vetőtükör foltja is látható.

Kvarcporfír (Felsősomlyói formáció)

E két kisebb kőtömb a hegyvonulat Polgárdi felőli (DNy-i) részéről származik – ott ezt a magmás eredetű kőtípust szigetszerűen kihagyták a bányaművelésből.

A karbon időszak végén, 300 millió éve a mélyből nagy szilícium-dioxid tartalmú magmás olvadék nyomult a mészkőbe a tektonikus hasadékok mentén. Az akkori felszínt azonban nem érte el, hanem keskeny, hosszúkás telérek formájában lehűlve szilárdult kőzetté.

Ilyen típusú kőzet csak itt fordul elő az országban.

Andezit (Tilospusztai formáció)

Ezek a kőtömbök ugyancsak magmás eredetűek, de jóval fiatalabbak a kvarcporfírnál. A triász időszak közepe táján, 230 millió éve egy újabb, de más összetételű olvadék nyomult a mészkőbe. A felszínt ez sem érte el, hanem szabálytalan alakú, néhány tucat méter átmérőjű kőzettestek formájában szilárdult meg – csak a bányászat során tárult fel a Szár-hegy központi részén.

A világos árnyalatú mészkőben kékeszöld foltokat alkot.

Szkarn

Ezt a speciális kőzettípust a metamorfitok közé sorolják. A mészkőbe nyomult andezites olvadék határán, a két kőzet érintkezési zónájában alakult ki.

Az andezitet alkotó különféle szilikátásványok és a mészkő kalcium-karbonátja a nagy hő hatására reakcióba léptek egymással. A kémiai elemkicserélődés új ásványokat hozott létre. Közülük jellegzetes a kőzetben barna pöttyöket képező gránát-féleség, a vezuvián.

A kontakt zóna méternél vékonyabb, és köpenyszerűen veszi körül az andezitet.

A kőtömbön látható fehér kristálybevonat későbbi keletkezésű kalcit.

Vetőkarcos mészkő

A tömb déli oldalának sík felületei tektonikus csúszások nyomait mutatják. A vékony csíkok vetőkarcai a hajdani mozgás irányát is jelzik.

A kőtömb nyugati oldalán szögletes mészkődarabok ágyazódnak a meszes alapanyagba. Ez a rész egy vetőbreccsa, ami a tektonikus mozgások miatt összetört kőzet újracementálódásával jött létre.

Ennek és a vetőkarcoknak, síkoknak az eltérő irányultsága szembetűnően jelzi, hogy milyen különböző irányú, óriási erőhatások érték a hegy kőzetét.

A környező térségből származó kőzetek – időrendben:

Balatonfőkajári Kvarcfillit       ordovícium

A mélyben hosszan elnyúló metamorf kőzettípusnak csak egyetlen felszíni előfordulása ismert, amelyről a nevét is kapta. Anyaga az ősi tenger aljzatán agyag, iszap és helyenként homok üledékként rakódott le több száz méter vastagságban.

A térség egyik legidősebb kőzete, ami jóval később, a karbon időszaki hegységképződés során kisfokú átalakulást szenvedett. A megnövekedett hőhatás és nyomás következtében ásványai kilapultak és síkokba rendeződtek. Fénylő felülete és palás szerkezete is ezt a folyamatot tükrözi. A benne lévő fehér kvarcerek szintén a tektonikus törésirányok hálózatához igazodnak.

Polgárdi Mészkő        devon

A Somlyó- és a Szár-hegy fő tömegét alkotja. A szomszédos kőparki területen ennek a kőzetnek jó néhány változata tanulmányozható.

Ezen a tömbön szinte mindegyik ott már leírt jelenség látható: tömeges, illetve vékonyréteges megjelenés, breccsásodás, fehér kalcitkristályosodás, barna vasas átitatódás, oldásos lyukak.

Fülei Konglomerátum        karbon

Folyóvízi hordalékként rakódott le a Variszkuszi-hegység egyik belső medencéjében. Ez a tömb viszonylag kevés kvarckavicsot tartalmaz, inkább homokkő kifejlődésű. A lapos felületek egykori réteglapok.

A barnás elszíneződések utólagos vaskiválás nyomai a kőzetet harántoló repedések mentén. A kőtömb Ny-i oldalán pár milliméter vastag goethit (FeOOH) bevonat látható.

Velencei Gránit        karbon/perm

Székesfehérvár keleti szélén is felszínre bukkan a Velencei-hegység fő tömegét alkotó mélységi magmás kőzet. Húsvörös színű földpát ásványai között szürke, nagy szemű kvarc ásványok láthatók.

A durvakristályos gránitban néhol – több centiméter átmérőjű, zöldesszürke – idegen kőzetek foltjai is mutatkoznak. Ezek a gránitnál idősebb keletkezésű, a magmából egy korábbi fázisban kikristályosodott, másféle szilikátásványokat tartalmazó kőzetek darabjai, amelyeket az olvadék hozott fel magával.

A világosabb árnyalatú, lapos kőtömbök ún. gránittelérek. A vöröses gránittól különböző színüket a kissé eltérő ásványos összetételük okozza, ugyanis a magma két fázisban érkezett a mélyből. Az első – részben már szilárduló – magmatömegbe hasadékok mentén nyomult be a második, kisebb mennyiségű olvadék, és keskeny telérek formájában hűlt ki.

Balatonfelvidéki Homokkő       perm

Ez a kőzettípus a Balaton északi partját kíséri, de a közelben alattunk is megtalálták a mélyfúrások.

Félsivatagi, folyóvízi üledék, melynek anyaga az ősi hegységek lepusztulásából származott. Kezdetben még sok kavicsot tartalmazó konglomerátum, később főleg homokkő, végül az ártéren lerakódó iszapból aleurolit keletkezett, ahogy ez a három kőtömb is szemlélteti.

A kőzetalkotó kvarcszemcséket vasas – hematit ásványból álló – hártya vonta be, ez okozza a jellegzetes vörös színt.

Budaörsi Dolomit         triász

Neve is jelzi nagy elterjedését, ami a fővárostól a Vértesen és a Keleti-Bakonyon át egészen Nagyvázsonyig tart.

A trópusi Tethys-tenger sekély, bepárlódó vizében iszapként vált ki. Összetételében – a meszes anyag mellett ugyanannyi – magnézium-karbonát található, emiatt a kőzet tulajdonságai is különböznek a mészkőétől. Rideg, szögletesen töredező, aprózódásra hajlamos.

Az egyik tömb lapos felülete egy enyhén hajladozó tektonikus csúszási síkot mutat.

Szépvölgyi Mészkő        eocén

A Budai-hegységből leírt kőzet egy pár száz méteres felszíni foltja a szomszédos Úrhida felhagyott kőfejtőjében is előfordul. Az egykori tengermedence mésziszapja a mikroszkopikus egysejtűek maradványain túl kagylók, csigák és mohaállatok váztöredékeit is tartalmazta.

A vékonyréteges, helyenként gumós szerkezetű, kevésbé cementált mészkő falazó kőnek nem igazán volt alkalmas, de – jobb híján – különféle kisebb épületekhez, kerítésekhez és útjavítás céljából mégis fejtették.

Gyulakeszi Riolittufa       miocén

A Mezőföld déli részén, Sárszentmiklós közelében 18 millió éve működött a Dunántúl egyetlen riolitvulkánja. A tenger alatti tűzhányó kitörése nagyon heves volt. A gőzrobbanások rengeteg hamut, port és apró kőtörmeléket szórtak a vízbe, ahol aztán ezek leülepedve kőzetté szilárdultak.

A világos árnyalatú kőtömb nyugati oldalán pár centiméteres idegen zárványok is láthatók: kerek, szürke iszapkő és szögletes fillit töredékek. Előbbi a tengeraljzatból származik, míg az utóbbi a sok kilométer mélyen elhelyezkedő, nagyon idős metamorf kőzet felszaggatott maradványa.

Az egész vulkáni kőzettestet a megszilárdulása után forró vizes (hidrotermális) oldatok járták át. Ezek kovával (SiO₂) és vassal itatták át a kőzetet. A sárgásvörös (oxidatív) és a kékesszürke (reduktív) színek a vasásványok kémiai állapotát tükrözik.

A kőtömb lyukacsossága a forró vizek által utólagosan kioldott meszes (?) kőzetszemcsék helyét mutatja.

A hajdani vulkán felépítménye az idők folyamán nagyrészt elpusztult, és később a Pannon-tó üledékei borították be; csak a Mezőföld síkjába mélyített sárszentmiklósi kőbánya tárja fel.

Ezek az utolsó kőtömbök szintén a helyi kőbányából származnak.

Diási Formáció (abráziós konglomerátum)     miocén

10 millió éve a Szár-hegy szigetét is elérte a Kárpát-medencét kitöltő Pannon-tó emelkedő vize. A parti mészkősziklákat ostromló hullámverés (abrázió) különböző méretű kavicsokká koptatta a kőtörmeléket, majd a leülepedő mésziszap az egészet kőzetté cementálta. A konglomerátum tömbök között egy jókora görgeteg mutatja a hullámzás hajdani erejét.

A Pannon-tavat végül az északról beleömlő folyók agyagos, iszapos és homokos hordaléka töltötte fel. Ez az üledék látható az itteni kőbánya túlsó, ÉNy-i peremén is. A homokot helyenként utólag átjáró hideg vizek meszes cementációja kisebb-nagyobb homokkő konkréciókat hozott létre.

Karsztosodott devon mészkő

A Szár-hegy alól korábban feltörő szénsavas forró vizek a törések, repedések mentén áramolva feloldották a mészkövet; néhol deciméteres lyukakat, sőt nagyobb üregeket, barlangokat is kialakítottak benne. A hegy felszínén pedig a beszivárgó csapadékvíz hozott létre hasonló, oldásos karrformákat, így helyenként sajtszerűen átlyuggatottá vált a mészkő.

A 6 millió évvel ezelőtti csapadékos, a mainál melegebb klímán vörösagyag is képződött az elmálló vasas mészkőből. Víznyelőkön keresztül ez az agyagos üledék bemosódott a felszín alatti járatokba, üregekbe. Magával sodorta a környező szavanna elpusztult állatainak csontmaradványait, fogait, melynek következtében egy nagy tudományos jelentőségű ősgerinces lelőhely alakult ki.